Az elmúlt négy napban négy országban jártam – a fenti a sorrendben. Nem célom az egyes országok politikai helyzetének összehasonlítása, csupán néhány benyomást és tapasztalatot szeretnék megosztani. Ez az írás így semmiképpen sem tekinthető reprezentatívnak, kizárólag személyes élményeimet tükrözi.

 

A múlt héten néhány hallgatóval Belgium Német Nyelvű Közösségének (DG) területén jártunk. Látogatásunk során valamennyi fontos intézményt megtekintettünk és politikai szereplővel találkoztunk, és mindenütt barátságosan, érdeklődéssel és nagy nyitottsággal fogadtak bennünket. A mintegy 80 ezer lakosú Kelet-Belgiumban élők büszkék erre a kis régióra. Büszkék történelmükre, identitásukra, nyelvükre, kultúrájukra, valamint pezsgő egyesületi és sportéletükre, ezáltal egy élő, ugyanakkor a jövő felé tekintő közösséget alkotva. Mi, magyarok, valahogy pontosan ilyennek képzeljük az életet Németországban: rendezettnek, tisztának, precíznek, békésnek, nyitottnak és magabiztosnak. A közszolgáltatások kiválóan működnek, minden pontos és kiszámítható, az élet a maga megszokott, biztonságos medrében halad.

Ezt követően azonban Berlinbe kellett utaznom. Már az aacheni főpályaudvaron, a Berlin felé tartó vonaton ülve közölték az utasokkal, hogy a mozdonyvezető nem jelent meg a munkában, ezért a járatot törölni kell. Pótlóvonat természetesen nem volt. A Berlin felé vezető alternatív, átszállásos útvonalakat sem ajánlották, mivel egyes csatlakozó állomások kimaradnak, másokat a vonatok nem érintenek, vagy egyszerűen nem biztosított az átszállás lehetősége. Így nem maradt más választásom, mint megvárni a két órával később induló következő közvetlen járatot, amely szintén ICE volt. A rutinos vasúti utazók időközben kiderítették, hogy a hiányzó mozdonyvezető egy közeli szállodában tartózkodik, így némi remény mégis felcsillant. Az újabb vonat azonban – teljesen kiszámítható módon – reménytelenül zsúfolt volt, ráadásul jelentős késéssel közlekedett. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a vasúti társaság rendszere teljesen összekeverte a korábban lefoglalt helyjegyeket, ezért az utasok egymással vitatkoztak azon, ki melyik ülésre jogosult. A légkondicionáló nem működött, az internet akadozott, a mobiltelefon-hálózat lefedettsége pedig rendkívül hiányos volt. Telefonbeszélgetéseimet csak szaggatott, félbeszakadó mondatokban tudtam lebonyolítani. Így végül közel 40 fokos belső hőmérsékletben, éhesen és szomjasan vártam, hogy megérkezzek úti célomhoz. Amikor naivan megjegyeztem, hogy Németországban mégiscsak minden rendezett, tökéletes és kiválóan szervezett, útitársaim csupán fáradt mosollyal reagáltak.

Több, mint négyórás késéssel érkeztem meg Berlinbe, így gyakorlatilag már nem tudtam részt venni azokon a megbeszéléseken, amelyek miatt eredetileg a német fővárosba utaztam. Minden programomra késve érkeztem, és szinte semmit sem tudtam megvalósítani abból, amit előzetesen elterveztem. A napom tíz órán át tartó utazással, várakozással és izzasztó hőséggel telt. Időnként a vonatok egyáltalán nem közlekedtek. Ami azonban igazán megdöbbentett: Berlinben, ennek a már-már nem is németes rendetlenségű fővárosnak mintha fontosabb dolga akadt volna – éppen egy kannabiszfesztivált reklámoztak. Már Aachenben is feltűnt, hogy az egyik közlekedési lámpa zöld jelzése egy kenderlevél sziluettjét formázta. Tényleg itt tartunk?

Berlinből Lengyelországon keresztül utaztam tovább. Hihetetlen, de a lengyel LOT légitársaság repülőgépei tiszták, rendezettek és pontosak voltak. A személyzet professzionális és udvarias, még ezen a rövid repülőúton is teát, kávét és süteményt szolgáltak fel. A varsói repülőtér valóságos felüdülés: nincs káosz, nincs idegeskedés, nincsenek reményvesztetten veszteglő utasok. Friss lengyel újságokat olvastam, és őszintén örültem a lengyeleknek. Szombaton végül megérkeztem Budapestre. Bár itt is negyvenfokos hőség fogadott, a budapesti repülőtéren – akárcsak Varsóban – minden zökkenőmentesen működött. Boldogan, hogy végül sikerült hazaérnem, egyenesen a Balatonhoz indultam. Kedden azonban ismét Berlinbe kell utaznom. Szorítsanak, hogy ezúttal minden rendben menjen!