A gyors globális változások korában olyan fiatal generációt kell nevelnünk, amely képes és kész arra, hogy tudatosan és jól átgondoltan találja meg, majd töltse be helyét a világban. Ehhez legalább ugyanolyan fontos, hogy meghatározzuk azokat a szilárd alapokat, amelyekre a fiatalok képzését építhetjük. A globalizáció korában a nemzeti elitek kulturális és erkölcsi arculata egyértelműen a versenyképesség meghatározó tényezőjévé kezd válni, és legalább olyan fontos szerepet tölt be, mint a gazdasági és technológiai versenyképesség. Ebben pedig nem csupán az ismeretek elsajátítása, hanem azok alkalmazásának képessége, az eljárások és mechanizmusok ismerete, valamint a személyes, egyénre szabott mentorálás is kiemelt jelentőséggel bír. Az alábbiakban vitaindító szándékkal néhány gondolatot osztok meg arról, hogyan tekintenek Magyarországon ezekre a kérdésekre.

Szellemi alapok

Ahhoz, hogy saját kívánságainknak és céljainknak megfelelően, önállóan, szabadon és saját értékeink vezérelte módon élhessünk, mindenekelőtt tisztában kell lennünk szellemi és kulturális gyökereinkkel, és meg kell határoznunk, honnan jövünk, illetve merre tartunk. Magyarországon a nyugati civilizáció kulturális örökségének megőrzése a kultúra és az oktatás területén megfogalmazott törekvések egyik központi meghatározó eleme. Nem kevesebbről, mint Európa alapjairól, szellemi gyökereiről és eszmetörténetéről van szó. Amikor Magyarországon európai identitásról beszélünk, egy olyan közös európai eredettörténetre gondolunk, amely a történelmileg örökölt nemzeti identitásokra épül. Ennek alapját kontinensünk zsidó-keresztény értékei, valamint görög-római hagyományai adják, és mindez szellemi vonatkoztatási pontként szolgál a fiatal generáció nevelésében. E viszonyítási és tájékozódási pont nélkül elveszítjük szellemi, erkölcsi és lelki iránytűnket, amely pedig nélkülözhetetlen személyiségünk és egyéniségünk kibontakoztatásához, valamint döntési horizontunk kialakításához.

Az oktatás mint a társadalmi felemelkedés ígérete

A mai, természeti erőforrásokban szegény Európában napjainkban szinte közhellyé vált, hogy az oktatást szellemi erőforrásnak nevezzük, hiszen Európa nem engedheti meg magának, hogy ne ismerje fel a tehetségeket, sőt, akár el is veszítse őket. Az iskolázottabb és az oktatás terén hátrányosabb helyzetű háztartások közötti különbség azonban már a tizenéves korban jelentősen növekedni kezd. Ezt célzott támogatással kell ellensúlyozni, különösen azoknál a tehetséges fiataloknál, akik alacsonyabb iskolázottságú vagy anyagilag nehéz helyzetben lévő családokból származnak. Számukra ezért ingyenes oktatási lehetőségekkel kell olyan esélyeket és lehetőségeket teremteni, amelyek egyébként nem állnának rendelkezésükre – legyen szó kiegészítő programokról, fokozott támogatásról vagy személyre szabott mentorálásról. Egyszóval: ne a pénz és a származás számítson, hanem a tehetség, a képesség, a kitartás és a teljesítmény. Az oktatás továbbra is a társadalmi felemelkedés legjobb és legbiztosabb ígérete.

Oktatás a periférikus térségekben is

Magyarországon ma is számos olyan, strukturális hátrányokkal küzdő periférikus térség található, amely kimaradt az elmúlt években tapasztalható fejlődésből és előrelépésből, vagy az elmúlt évtizedek általános pénzügyi és strukturális problémái miatt még inkább lemaradt. Ezeket a térségeket különösen súlyosan érinti az elvándorlás és a szellemi erőforrás kiáramlása. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy a fiatalok számára lehetőséget teremtsünk a tanulásra és a karrierépítésre, nemcsak személyes kiteljesedésük, hanem helyi közösségeik fennmaradása és gyarapodása érdekében is. Így lehetővé válik, hogy szülőföldjükön maradjanak, és végül ott boldoguljanak. Ennek érdekében csökkenteni kell a regionális egyenlőtlenségeket, erősíteni kell az ország kohézióját, és élhetőbbé kell tenni a vidéki térségeket. Tudatosan támogatni kell tehát a társadalom peremére szorult térségeket, az autochtón kisebbségi közösségeket és a határon túli magyarokat is, hogy az ott élők számára is új perspektívák nyílhassanak. Ebben az oktatási rendszernek és az oktatási intézményeknek egyaránt kiemelkedően fontos szerep jut, hiszen olyan szellemi kisugárzással és hatással rendelkeznek, amely ezekbe a régiókba is elér.

Nemzetközi perspektívák teremtése

Nem lehet ugyanakkor csupán az a cél, hogy olyan fiatalokat neveljünk, akik kötődnek a hazájukhoz és gyökereikhez, hanem ugyanolyan fontos az is, hogy egyúttal nyitottak legyenek a világra és több nyelven beszéljenek. Képesnek kell lenniük arra, hogy túllássanak saját nemzeti kereteiken, külföldön tapasztalatokat szerezzenek, tudást gyűjtsenek és kapcsolatokat építsenek, majd az ott megszerzett ismereteket hazájukban is kamatoztassák – saját maguk és azoknak a közösségeknek a javára, amelyekből származnak. A nemzetközi csere, a hálózatépítés és a konnektivitás fontos, sőt meghatározó jelentőségű, hiszen biztos alapot teremtenek a bizalom, a kölcsönös tisztelet és a népek közötti megértés nemzetközi légkörének kialakításához. A nemzetközi horizont ugyanis minden fiatal magyar számára csak gyarapodást jelenthet. A jó oktatáspolitikának arra kell törekednie, hogy ezt a tapasztalat- és tudáskincstárat a fiatalok hazahozzák, és a közjó szolgálatába állítsák. Ezzel az agyelszívás és a kulturális bitorlás jelenségével is szembe lehet szállni, hiszen egyetlen országnak sem szabadna elveszítenie legkiválóbbjait: mindenkinek lehetőséget kell kapnia arra, hogy virágozzon és gyarapodjon. Ehhez azonban jól képzett emberekre van szükség.

Történelmi dimenzió

1989/1990-ben Közép- és Kelet-Európa országaiban nem egyik napról a másikra változott meg minden; a posztkommunista minták és gondolkodásmódok még ma is élnek az emberek gondolkodásában. Új generációra van szükség ahhoz, hogy magunk mögött hagyhassuk a diktatúra tapasztalatát és annak máig ható következményeit. Azok, akik a rendszerváltás idején voltak fiatalok, a mindennapokban kellett megküzdeniük az egypárti uralom örökségével. Gyakran hiányzott a pénz, a tapasztalat, a nyelvtudás, a magabiztos önkifejezés képessége és az a nyitottság, amely ahhoz szükséges, hogy valaki az európai és nemzetközi színtéren bármikor céltudatosan, otthonosan és magabiztosan mozogjon. Talán az ezredforduló környékén született generáció az első, amely ugyanolyan magabiztosan, stabilan és mindenekelőtt természetes módon mozog a nyugat-európai közegben, mint Magyarországon. Ők az elsők, akik számára az Európai Unió tagsága az egyetlen ismert valóság. Számukra már nincs különbség aközött, hogy Budapesten, Berlinben vagy Londonban vesznek részt egy szemináriumon. Ezt a szemléletmódot azonban továbbra is célzottan kell erősíteni nemzetközi programokkal és kezdeményezésekkel. A mai Magyarország ezzel is tartozik fiataljainak, akik hosszú időn át nem élvezhették olyan mértékben és olyan széles körben ezeket a lehetőségeket, mint nyugat-európai kortársaik.

Az interdiszciplinaritás hozzáadott értéke

A tágabb perspektíva nemcsak a külvilággal való kapcsolatépítésben hasznos, hanem saját környezetünkben is. Ezt szolgálhatják a tudatosan kialakított tanórán kívüli programok, a közösségi projektek, más, a közösség javát szolgáló kezdeményezések – például egy önkéntesen eltöltött szociális év –, de maga a tanóra is. Éppen ezért számos tehetséggondozó intézmény tudatosan nagy hangsúlyt fektet az interdiszciplinaritásra, azaz a tudományterületek közötti párbeszédre. Ez azt jelenti, hogy a diákok számos olyan tantárgyat is tanulnak, amelyeknek első pillantásra kevés vagy semmilyen közük nincs saját szakterületükhöz, hivatásukhoz vagy tanulmányaikhoz. Így alakulhat ki a társadalom összetett problémáinak megértéséhez szükséges szemlélet, hiszen ezek a problémák nem magyarázhatók egyetlen okkal, hanem számos különböző nézőpont és megoldási lehetőség figyelembevételével érdemes csak értelmezni őket. Éppen ezért célszerű úgy kialakítani a szakkollégiumok képzési kínálatát, hogy ne beszűkült látókörű szakemberek helyett sokkal inkább széles látókörrel rendelkező, sokoldalúan képzett és több terület iránt érdeklődő szakemberek lépjenek a munka világába. Olyan emberekre van szükség, akik saját szakterületükön ugyan kiválóak és képesek kiemelkedő teljesítményt nyújtani, mégis szilárd és széles körű alapvető ismeretekkel rendelkeznek a jelenkor számos kérdéséről és problémájáról is. Ehhez elengedhetetlen, hogy a hallgatók a lehető legközvetlenebb kapcsolatba kerülhessenek oktatóikkal, és hogy egy mentori rendszer által jussanak segítséghez és tanácsokhoz a tanulmányi mindennapok bizonytalan helyzeteiben.

Érv és ellenérv

Sok magyar számára szinte egy vívmánynak számít, hogy az egykor megkérdőjelezhetetlennek hitt igazságokat nem fogadjuk el automatikusan, hanem vannak dolgok, amelyeket megkérdőjelezünk. Az érvek és ellenérvek, a tézis és antitézis a szabad véleménynyilvánítás és a nyitott végkimenetelű viták nemcsak alapvető építőkövek, hanem egyúttal a tudomány motorjai is. Az oktatási intézményeknek lehetővé kell tenniük diákjaik számára, sőt kifejezetten ösztönözniük kell őket arra, hogy mindig többféle álláspontot ismerjenek meg, és engedjenek teret az eszmék egészséges versengésének. A fiataloknak ezután maguknak kell eldönteniük, mely érveket tartják meggyőzőbbnek. Magyarországon a viták gyakran ugyan polarizáltak, mégis meghonosodott az a gyakorlat, hogy a különböző álláspontok is érvényesülhetnek, és a másik fél véleménye is meghallgatásra kerül. A vitáknak sokrétűnek, intellektuálisan igényesnek és széles látókörűnek kell lenniük, mindkét oldalon számos meggyőző érvvel; ezt az élénk vitakultúrát pedig az oktatási intézményekben is erősíteni kell. A mai közéleti vitakultúra olyan problémái, mint a cancel culture (a nyilvános kiközösítés kultúrája), a kontaktbűn elve – vagyis amikor valakit nem a saját tettei vagy véleménye alapján vonnak felelősségre, hanem azért, mert kapcsolatban áll egy vitatott megítélésű személlyel –, valamint a nyilvános diskurzus tereinek beszűkülése sok magyar számára történelmi érzékenységükből fakadóan egyszerűen elképzelhetetlenek. A diktatúra tapasztalata megtanította a magyarokat arra, hogy mindig veszélyes, ha csak egyetlen, meghatározott véleménynek engednek teret, ezért szokásukká vált a sorok között olvasni, és gyakran különösen érzékenyek a szabadság korlátozására vagy beszűkítésére tett kísérletekre. Nem beszélve arról, hogy a szabad véleménynyilvánítás és a szabad vitaterek védelme közös európai ügy is.

Összegzés

Nemzetközi és interdiszciplináris szemlélet, hazához való kötődés és egyúttal nyitottság a világra: ezek a művelt, sokoldalúan érdeklődő és nyitott magyar fiatal generáció eszményei. A jövőbe tekintő oktatáspolitika magasztos célja, hogy a világban másoktól tanuljunk, megismerjük a különböző vitákat, folyamatokat, eljárásokat, ismereteket, készségeket és képességeket, majd mindezt hazatérve saját közösségünk javára fordítsuk. Ehhez a viták tereit nyitottnak, befogadónak és sokszínűnek kell megőrizni, a párbeszédet pedig nem korlátozni, hanem ösztönözni és bővíteni kell. Így lehet Európa is igazán sikeres: valódi sokszínűséget teremthet az egységben, egy olyan fiatal generáció révén, amely elkötelezett az őszinte eszmecsere és a népek közötti megértés gyakorlati megvalósítása mellett. Ezek a fiatalok kötődnek hazájukhoz, és erre a biztos, szilárd alapra építve olyan európai identitást alakíthatnak ki, amely összeköt bennünket, európaiakat, és jó értelemben megkülönböztet bennünket a világ számos más népétől. A magyar oktatási rendszer és a magyarok pedig mindenképpen nyitottak arra, hogy kapcsolódjanak ehhez az Európához.