Nincsenek többé nyomtatott politikai napilapok

A magyar médiavilágot évek óta mélyreható változások jellemzik. Ezekben egyaránt szerepet játszanak a nemzetközi tendenciák – például a nyomtatott sajtó visszaszorulása –, valamint a Magyarországon belüli problémák, így a polarizáció és a dichotómiák. Az új kormány hivatalba lépése után fél évvel ezért érdemes áttekinteni a hazai médiapiac politikával, aktuális eseményekkel és közügyekkel foglalkozó szegmensének jelenlegi helyzetét, különös tekintettel a sajátos tendenciákra, fejleményekre és jellegzetességekre.

Napilapok és hetilapok

Az akkori kormánnyal szemben rendkívül kritikus, vezető baloldali napilap, a Népszabadság 2016 októberében történt megszüntetése nemzetközi visszhangot is kiváltott. Az 1956-os népfelkelés idején alapított lap így éppen csak lemaradt fennállásának 60. évfordulójáról, amelyet 2016 novemberében ünnepelhetett volna. A lap utolsó időszakában viszonylag magas, 37 ezer példányos nyomtatott példányszámmal rendelkezett. Politikai megfigyelők akkoriban a magyar sajtószabadság miatt aggódtak, és azzal vádolták Orbán Viktor kormányát, hogy ellehetetlenítette a veszteséges lap további működését. Valójában nem volt egyértelmű, milyen szerepet játszottak ebben a helyzetben a kormányközeli vállalkozók. A lap honlapját is megszüntették, archívuma pedig fizetőssé vált.

Jóval kisebb figyelmet kapott az a tény, hogy a konzervatív Magyar Hírlapnak 2022 júliusában gazdasági okokból szintén fel kellett hagynia nyomtatott kiadásának megjelentetésével. Azóta online médiumként is csupán árnyéka korábbi önmagának. Az eredetileg 1968-ban, a reformkommunisták és a gazdasági technokraták lapjaként alapított újság a kétezres évek elején vett fel konzervatív arculatot. Mivel az utóbbi években nem készült audit a példányszámáról, az eladott mennyiségre már csak becslések állnak rendelkezésre, de az aligha érhette el a néhány ezer példányt.

Szinte teljesen visszhang nélkül maradt az is, hogy a 2026-os kormányváltást követően, májusban végleg megszűnt a legrégebbi magyar napilap, az 1873-ban alapított Népszava nyomtatott kiadása. Ebből is csupán az online változat maradt fenn. A szakszervezeti, szociáldemokrata és baloldali irányultságú lap utoljára 10 ezer példányban jelent meg. A kormányváltásról alapvetően támogató hangnemben tudósított.

Hasonlóan csekély visszhangot váltott ki a patinás konzervatív napilap, a Magyar Nemzet 2026 júliusában bekövetkezett megszűnése is. Az újság 1938 óta jelent meg naponta, egy 2018 áprilisa és 2019 februárja közötti szünetet és átszervezést leszámítva. Eladott példányszáma ekkorra már alig érte el a kritikus szintet, ezért gazdasági okokból fel kellett hagynia a nyomtatott megjelenéssel. Online portálja tovább működik, augusztus óta pedig hetente egyszer nyomtatott kiadásban is megjelenik.

Figyelemre méltó, hogy a Népszabadság megszűnésének tizedik évfordulóján a lap – éppen ezen a hétvégén – ismét megjelent, ezúttal nyomtatott hetilapként. Ezzel a kormányközeli Tisza-tábor és a kormánykritikus Fidesz-tábor ismét egy-egy egymással versengő nyomtatott médiatermékkel rendelkezik. Az idő majd megmutatja, melyik bizonyul sikeresebbnek.

A mezőnyhöz tartozik továbbá a Magyar Hang, amelyet 2018 májusában a Magyar Nemzet egykori szerkesztői alapítottak. A berlini újságformátumban nyomtatott hetilap figyelemre méltó, 10 ezer eladott példányt ér el, és mára a hetilapok között az egyik vezető kiadványnak számít. Az elmúlt években kritikus, polgári hangvételű lapként határozta meg önmagát, és határozott ellenzője volt az Orbán-kormánynak. Az utóbbi hetekben interjúsorozatot közölt az új kormánypárt, a Tisza prominens képviselőivel.

A széles, úgynevezett broadsheet formátumú újságpapíron megjelenő Élet és Irodalom – röviden ÉS – mintegy 24 ezer példányban jelenik meg. Klasszikus, baloldali értelmiségi, nagyvárosi lapnak számít. A kulturális életben hagyományos rétegkiadványként tartják számon, gazdag kulturális rovattal és jól körülhatárolt politikai tartalommal.

A regionális lapok esetében szintén egyértelműen megmutatkozik a nyomtatott sajtó visszaszorulása. A korábban napilapként megjelenő helyi újságok többsége 2026 augusztusa óta már csak hetente jelenik meg. Naponta továbbra is kizárólag a nyugati vármegyékben terjesztett Kisalföld (22 ezer példány), a Vas Népe (17 ezer példány) és a Zalai Hírlap (15 ezer példány) jelenik meg; a többi tizenkét lapból már csak heti kiadás készül. A keleti országrészben megjelenő újságok közül három az olvasóközönség fogyatkozása miatt teljesen megszűnt.

A kép a nyomtatott sajtó visszaszorulásának általános nemzetközi tendenciája mellett egy érdekes, Magyarországon belüli kettősséget is megmutat. Míg nyugaton még elegendő olvasó van ahhoz, hogy három vármegyében életben tartsa a napilapokat, kelet felé haladva fokozatosan eltűnik az olvasóközönség. Ez is sokat elárul Magyarország társadalmi-demográfiai viszonyairól, és mindenképpen részletesebb vizsgálatot érdemel.

A bulvárlap Blikket és a sportlap Nemzeti Sportot leszámítva nyár óta egyetlen nyomtatott politikai napilap sincs Magyarországon. Ezzel Magyarország az első olyan országgá vált Európában, ahol már nem lehet nyomtatott politikai napilapot vásárolni. Ez a nemzetközi szinten is figyelemre méltó folyamat szomorú úttörőjévé teszi az országot. A fejlemény ebben a formában ugyan meglepő, mégsem vált már különösebb felháborodás tárgyává. Ennél is szomorúbb, hogy senki sem beszél erről a folyamatról. Annyira hozzászoktunk a nyomtatott sajtó eltűnéséhez, hogy már fel sem figyelünk rá.

Hetilapok és magazinok

Az eredetileg 1979-ben a Magyar Külkereskedelmi Kamara hetilapjaként alapított hvg közel 20 ezer eladott példányával a legnagyobb politikai hetilap, és egyértelműen a baloldali-liberális táborhoz húz. Hasonló politikai irányultságú, ám erősebb kulturális és programajánló rovattal rendelkezik az 1989-ben alapított Magyar Narancs. A korábban a Fideszhez – amely akkor még liberális párt volt – közel álló hetilap mára a városi, zöld és liberális elit egyik meghatározó orgánumává vált. Példányszáma figyelemre méltó, 20 ezres nagyságrendű.

Jóval kisebb példányszámban jelenik meg az 1989 óta piacon lévő, baloldali-liberális szatirikus lap, a Hócipő, amely kéthetente kerül az olvasókhoz. A polgári oldalon található az 1997-ben alapított, jobboldali-konzervatív hírlap, a Demokrata, amely 7 ezer nyomtatott példányban jelenik meg. Miután az új kormány 2026 elején megszüntette a jóval nagyobb Mandiner magazint – majd 2026 augusztusában, a kiadó államosításával az azonos nevű kiadó tulajdonosává vált –, a jobboldali hetilapok között gyakorlatilag csak a Demokrata maradt.

A Hetek című hetilap 1997 óta jelenik meg, legutóbb 15 ezer példányszámmal. Határozottan polgári álláspontot képvisel, politikai szempontból azonban nem sorolható egyértelműen egyik táborhoz sem. Az evangélikusok által alapított lap következetesen Izrael mellett áll. A 2020 óta kéthetente megjelenő Országút 2500 eladott példányával továbbra is rétegkiadvány, amely mérsékelt polgári nézőpontból foglalkozik a kultúrával, a történelemmel és a politikával.

Televízió

Sokáig megszokott volt, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás híradásai egyértelműen és félreérthetetlenül az ország mindenkori politikai többségéhez igazodtak. A kormányváltásokkal hivatalba kerülő intendánsok és hírigazgatók nem titkolták politikai meggyőződésüket, és belső utasításokban írták elő, hogy az aktuális kormány intézkedéseiről pozitívan kell beszámolni.

Ez a veszélyes tendencia legutóbb is megmutatkozott, és egy mára kialakult groteszk helyzetben csúcsosodott ki: a csatornákat arra kötelezték, hogy saját korábbi működésüket bírálják. A régi vezetéshez kötődő híradások leállításának napján órákon át a következő felirat volt látható a televíziók képernyőjén: „A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk!” Időközben az M1 és a Kossuth Rádió ismét híreket kezdett sugározni, azzal az ígérettel, hogy kiegyensúlyozottabb tájékoztatást nyújtanak. Valóban, azóta kormánypárti és ellenzéki politikusokat egyaránt meghívnak a műsorokba, és más vélemények is platformhoz jutnak. Mindazonáltal kellemetlen mellékízt hagy maga után, hogy a kormány e kiegyensúlyozottabb működés ellenére továbbra is bármikor elbocsáthatja az engedetlennek ítélt munkatársakat.

A politikai hírtévé-csatornák közül még a konzervatív HírTV és a baloldali-liberális ATV említendő. Mindkét csatornát rendszeresen több százezer háztartás nézi, enyhe ATV-fölénnyel. Az áprilisi választási műsorokat az ATV esetében mintegy 500 ezer néző követte, míg a HírTV nézettsége ennek körülbelül a felénél állapodott meg. Összehasonlításképpen: a közszolgálati média akkoriban mintegy 420 ezer nézőt ért el, míg a kereskedelmi televíziók közül a liberálisnak tekintett RTL 750 ezres, a polgári irányultságú TV2 pedig 410 ezres nézettséget produkált április 12-én este. Az ATV és a HírTV választási műsorainak összehasonlításához hasonlóan itt is megállapítható, hogy az országgyűlési választások eredménye a választók által követett televíziós csatornák preferenciáiban is világnézeti különbségeket tükrözött. Az akkoriban elvileg vezető szerepet betöltő közszolgálati média viszonylag alacsony nézettsége a választási eredményekben is visszatükröződött.

Internet

Németországgal és más országokkal ellentétben Magyarországon a hagyományos napilapok, hetilapok és hírmagazinok jellemzően nem rendelkeznek nagy elérésű, vezető online portálokkal, hanem az interneten inkább rétegközönséget érnek el. Ez alól talán a vezető politikai hetilap, a hvg jelent kivételt, amely online portálként is a legolvasottabb hírportálok közé emelkedett, akárcsak a Magyar Nemzet hetilap és az ATV televízió esetében.

A tíz vezető politikai hírportál közül négy emelkedik ki egyértelműen. A középre, illetve a polgári irányba pozicionált Indexet naponta mintegy 665 ezer valós felhasználó keresi fel, ezt követi a középre és liberális irányba sorolható 24.hu körülbelül 590 ezerrel. Szorosan mögöttük áll a 2020-ban az Index egykori szerkesztői által alapított, baloldali-liberális Telex 525 ezer valós felhasználóval, valamint a 445 ezer olvasót elérő Origo, amely inkább a politikai bulvár területén mozog, és erős rokonszenvet mutat a Fidesz iránt. Utánuk következik a gazdasági portál, a Portfolio, a már említett hvg, a baloldali-liberális oknyomozó portál, a 444, valamint a bulvárlap Blikk, a Magyar Nemzet és az ATV.

Az elmúlt években emellett gombamód szaporodtak el a politikai YouTube-csatornák és más hasonló formátumok. Mindenképpen említést érdemel a YouTube-on 710 ezer feliratkozóval rendelkező, piacvezető Partizán, amely azzal vált széles körben ismertté, hogy Magyar Péter 2024 februárjában itt szerepelt először nagy nyilvánosság előtt. Az elmúlt napokban derült ki, hogy a Partizán nem kapott parlamenti akkreditációt arra hivatkozva, hogy nem rendelkezik hagyományos weboldalon működő politikai hírszolgáltatással. A parlament szigorú szabályai a hagyományos médiumok és a politikai influenszerek között tesznek különbséget, és csak az előbbiek számára teszik lehetővé a parlamentbe való belépést. Figyelemre méltó, hogy az új hatalom meghatározó képviselői közül korábban többen is a Partizánnál dolgoztak, például a Miniszterelnökséget vezető miniszter és a vagyonvisszaszerzési hivatal új vezetője.

Továbbra is meghatározó a kifejezetten jobboldali Patrióta 330 ezer feliratkozóval, valamint a Fideszhez erősen kötődő Ultrahang 265 ezer, illetve annak mellékcsatornája, az Ultrahang Plusz 165 ezer feliratkozóval. Politikai szempontból nehezen besorolható az új ÖT platform, amely mindegyik politikai oldallal szemben kritikus, és értelmiségi, rendszerkritikus tartalmaival talált magának rétegközönséget. Jelenleg 125 ezer feliratkozóval rendelkezik, és a szám folyamatosan növekszik. Jelentős különbség, hogy a Telex hírportál YouTube-videói 465 ezer követőt érnek el, míg a 24.hu csupán 225 ezer feliratkozóval rendelkezik. A Magyar Péter testvére által két évvel ezelőtt alapított Kontroll hírportál különösen erős a YouTube-on: csatornájának 215 ezer feliratkozója van, és a Facebookon sem elhanyagolható jelenléttel rendelkezik. Az Indexnek 140 ezer YouTube-feliratkozója van, a hvg 125 ezernél tart, az Origo pedig mindössze 50 ezernél. A néhány héttel ezelőtt, a megszüntetett Mandiner egykori szerkesztői által alapított Konfront egyelőre mindössze 20 ezer feliratkozót ért el.

A politikai kommunikációban Magyarországon a Facebook is fontos szerepet játszik. A hírportálok, újságok és más médiumok, köztük az influenszerek és a YouTube-tartalomgyártók, igyekeznek ott is sikeresen megjelenni, hiszen a Facebook a magyarok által leggyakrabban használt közösségimédia-platform. Emlékezetesek az új miniszterelnök Facebook-videói, amelyekben szinte óránként alakítja a politikai napirendet, és közvetlenül szól követőihez. 1,7 millió követővel rendelkezik, így személyében ő maga „az ország legnagyobb elérésű médiuma”.

Összegzés

A konzervatív médiumok irányába mutató, hosszú éveken át tartó egyértelmű tendencia, valamint a médiapiac összességében kiegyensúlyozott politikai helyzete után most balra, vagy legalábbis ismét a politikai közép felé történő elmozdulás figyelhető meg. A közmédia ugyan továbbra is a kormányközeli körök közvetlen befolyása alatt áll, híradása azonban kiegyensúlyozottabbnak tűnik, mint korábban. Ennek ellenére a korábban meghatározó médiamunkások nehéz helyzetben vannak: az ellenzéki és a konzervatív médiumok – egy kisebb, jelentéktelen mag kivételével – jelentősen összezsugorodtak, korábbi zászlóshajóik pedig fokozatosan leépülnek. Az új médiában a YouTube-csatornák és az influenszerek dominálnak. Ezen a területen még erőteljesebben érvényesül a baloldali-liberális tartalomkészítők túlsúlya. Összességében olyan médiakép rajzolódik ki, amely egészét tekintve ugyan nem egyértelműen és közvetlenül kormánybarát, mégis inkább jóindulatúan viszonyul az új kormánypárthoz. Ilyen kedvező helyzetben pedig az előző kormány soha nem volt.