Hallott már Kelet-Belgiumról? Ez a kevesebb mint ezer négyzetkilométer területű keskeny sáv északról dél felé kanyarog a belga–német határvidéken. Hivatalosan a Német Nyelvű Közösség (DG) részeként a Belga Királyság három közösségének egyike, ahol a hivatalos, az oktatási és a bírósági nyelv a német. A mindössze 80 000 lakosú, ritkán lakott terület igazi német kincs.

 

Ezekben a napokban nyolc német nyelvű hallgatómmal kulturális és felfedezőúton vagyok Belgium ezen festői zugában. A főváros, Eupen, alig 20 000 lakosnak ad otthont. Itt a német nyelvű közösségnek saját miniszterelnöke, saját kormánya, teljes jogú parlamentje és további jelentős intézményei vannak, mint például egy közszolgálati médiaszolgáltató, egy kutatóintézet, saját napilapja és még sok más. A közösség a Belga Királyságon belül önállóan irányítja magát, és széles körű kulturális és politikai autonómiával rendelkezik. Ezzel az önigazgatással pedig jól boldogul. Érdemes vetni egy pillantást erre a régióra.

Ez a keskeny földrajzi szakasz, amely a Vallon Régióhoz tartozik, mindössze kilenc községet foglal magában: Kelmistől az északi csúcson, a holland–német–belga hármashatár közelében, Lontzenen, Raerenen és Eupenen át egészen a déli vidékekig, ahol Büttgenbach, Büllingen, Amel, St. Vith és Burg-Reuland fekszik a luxemburgi határ mentén. Amit alig tud valaki: Kelmis (más néven Altenberg) a Bécsi Kongresszus után Neutral-Moresnet néven az első világháborúig Poroszország és kezdetben Hollandia, 1830-tól pedig Belgium közös igazgatása alatt állt. Így jogilag és ténylegesen is kondomínium volt. Mindkét fél magáénak tartotta a területet, amelyen egy jövedelmező cinkbánya található. Ez a bánya az európai cinkellátás jelentős részét biztosította. Mivel nem sikerült megegyezni, a 3,4 négyzetkilométer területű, 256 lakosú terület közös igazgatás alá került, amely később saját bélyegeket is kibocsátott, és az eszperantót próbálta meg saját nyelvként bevezetni. A lakosság száma hatalmas mértékben megnőtt, Neutral-Moresnet a szerencsejáték, a prostitúció és a szabadkereskedelem Eldorádójává vált.

A mai életet a határvidéken az a tudat határozza meg, hogy a németek és a vallonok, a német nyelvűek és a francia nyelvűek, röviden: a germán nyelvek világa és a újlatin nyelvek világa közé szorultak be. A helyi városi és falusi lakosok egész jól megtalálták a helyüket különleges földrajzi, kulturális és politikai helyzetükben. Különleges helyi identitással rendelkeznek, amelyet olyan német hagyományokkal is ápolnak, mint például a lövészegyletek, az év eleji karnevál vagy az éves vásár.

Kelet-Belgium lakói barátságosak és nyitottak, a városkép tiszta és gondozott. A vendégeket nyitottan és érdeklődve fogadják. Meglepően nyugodt, kiegyensúlyozott és szerény a hangulat. Szinte azt mondhatnánk, hogy Eupen egy igazi német kincs. Nálunk, Magyarországon így képzeljük el a szép, tiszta, békés és biztonságos Németországot. Itt, Belgiumban él tovább ez a Németország. De az emberek – bár német nyelvűekként egyértelműen felismerhetők – nem akarnak németek lenni. Belgaként identifikálják magukat és monarchisták, hiszen van is belga királyuk. Erre nagyon büszkék, és jó okuk is van rá. Saját meghatározásuk szerint természetesen belgák – egyszerűen német nyelvű belgák.