Múlt szerdán Ausztria 131 szavazattal egyértelműen győzedelmeskedett az ENSZ Biztonsági Tanácsába való felvételről szóló szavazáson. Ezzel az ország 2027-ben és 2028-ban két évre tagja lesz a tizenöt tagú testületnek. Ez alkalomból nagy bravó illeti Ausztriát, és gratulálnunk kell neki.

De hogyan született ez az eredmény? A szavazáson a bő 190 szavazatból 127-et kellett megszerezni (kétharmados többség). Az országcsoporton belül Németország és Portugália versengett még egy helyért. Míg Portugália 134 voksot tudott szerezni, Németország 104 szavazattal mondhatni üres kézzel maradt. Ezt megelőzően a részt vevő országok intenzív kampányt folytattak. Ausztria 2011 óta, Portugália 2013 óta lobbiztak már, Németország azonban csak 2019-ben csatlakozott a pályázáshoz. Aki késik, azt az élet megbünteti – ez az egyszerű mondat idén a német diplomáciára is érvényes.

A német befolyás hosszú hanyatlása

Az alpesi köztársaság így negyedszerre kap helyet ebben a fontos testületben – az 1973/74-es, 1991/92-es és 2009/10-es tagságok után. Portugália eddig szintén háromszor került be a Biztonsági Tanácsba. A Német Szövetségi Köztársaság már hatszor, az NDK pedig hétszer volt tagja. Az osztrák kampány sikere évtizedeken át tartó intenzív diplomáciai műveleten és a geopolitikai realitásokon alapult. Ausztria semlegessége hatékony érv volt, különösen a globális déli országokban. Bécs, mint versenyképes hídépítő és közvetítő szerepének jelentősége hiteles volt, és áttörést hozott. Az osztrák diplomácia és a tisztségviselők nagy és áttörő sikeréről is beszélhetünk, mivel szimpatikus arculatot kölcsönöztek a pályázatnak, és mertek versenyt indítani a náluk jóval nagyobb észak-nyugati szomszéd országgal. Szép munka, Ausztria!

A másik oldalon áll a nagy Németországi Szövetségi Köztársaság sikertelen pályázata. A németek úgy vélték, hogy nagy és gazdaságilag erős országként biztonságban vannak. Az egyre gyorsabban változó világban azonban mások a realitások. Mindazonáltal hiba lenne ezt a szavazási vereséget kizárólag a Németország által Ukrajnának és Izraelnek nyújtott feltétlen támogatásnak tulajdonítani. Bizonyára ez a politika sok szavazatot került Németországnak, de az eredmény azt mutatja, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság globális szerepe összességében csökkenőben van. Elmúltak azok az idők, amikor a nemzetközi hírnév és befolyás szinte automatikusan jött. A mai világban szövetségeseket kell találni a posztok, pozíciók és a politika érdekében. Kemény verseny folyik a legjobb érvekért.

Ennek ellenére ez az eredmény nem a jelenlegi szövetségi kormánynak és Wadephul külügyminiszternek tulajdonítható, aki személyesen is erőteljesen elkötelezte magát, és New Yorkban is jelen volt. A német befolyás csökkenése egy hosszú folyamat, amely már évek óta érezhető volt, most azonban felszínre is bukkant. Ezek a változások a globális hatalmi struktúrában nem egyik napról a másikra történnek, hanem fokozatosan alakulnak ki. A német pályázat további problémáját kétségkívül azok a körülmények jelentették, amelyek között Annalena Baerbock volt német külügyminiszter az ENSZ Közgyűlésének elnöke lett – egy erre a posztra jelölt tapasztalt német diplomata kiszorításával. A nemzetközi diplomáciai életben a bizalomépítés másképp néz ki.