Magyar Péter egyelőre még nem miniszterelnök, formálisan továbbra is Orbán Viktor ügyvezető kormánya van hivatalban. A miniszterelnök megválasztására és parlamenti eskütételére 2026. május 9-én kerül sor, egy időben az új Országgyűlés alakuló ülésével – ami a közelmúlt történetében példátlan fejleménynek számít. A frissen megválasztott politikus láthatóan minél gyorsabban hivatalba kíván lépni: erre a napra már egy nagyszabású népünnepélyt is meghirdetett. Magyar célja, hogy a kormányváltásban részt vevőket saját irányítása alatt tartsa, és minél szorosabban saját mozgalmához, illetve személyéhez kapcsolja. Mindez sokat elárul politikai önképéről és küldetéséről is: jelenleg erős vezetőként uralja a politikai szcénát, és a választói akaratnak megfelelően a középpontban kíván maradni. Ugyanakkor nemcsak heterogén támogatói táborát kell egyben tartania és közös jövőképet kínálnia számukra, hanem arra is törekednie kell, hogy a választók minél szélesebb rétegeit maga mellé állítsa – ami valódi herkulesi feladatnak ígérkezik.

Egyelőre senki sem tudja pontosan, milyen politikai alapelvek mentén fog működni Magyar Péter kormánya: polgári-konzervatív irányt vesz-e, vagy inkább baloldali-liberális karaktert ölt majd? Vajon a Tisza egyfajta új Fidesz-változattá válik, afféle „Fidesz lighttá”, ahogyan azt Török Gábor politikai elemző fogalmazta meg? Az is nyitott kérdés, hogy az új kabinet kétharmados parlamenti többségére támaszkodva alapjaiban alakítja-e át az állam és a társadalom működését, illetve mi lesz azokkal az intézményekkel, amelyek az elmúlt tizenhat év során jöttek létre. Szintén bizonytalan, milyen feltételeket szab majd Brüsszel a befagyasztott uniós források felszabadításáért cserébe. Kérdéses az is, hogy Magyarország a jövőben képes lesz-e továbbra is önálló migrációs, energiapolitikai és Ukrajna-politikai álláspontot képviselni, vagy inkább alkalmazkodnia kell az Európai Unió elvárásaihoz. A jelek ugyanakkor inkább arra utalnak, hogy radikális irányváltás nem várható. Az uniós vezetéssel fennálló konfliktusokat az új kormány sem tudja majd egyik napról a másikra rendezni, legfeljebb belpolitikai téren várhatók bizonyos hangsúlyeltolódások. Az új miniszterelnök ugyanakkor széles választói felhatalmazását arra kívánja felhasználni, hogy lecserélje az alkotmányos intézmények vezetőit, többek között a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság, a Kúria vagy az Állami Számvevőszék vezetését. Szándéka szerint ez megerősítené politikai mozgásterét és lehetővé tenné a hatékonyabb kormányzást. Az érintettek azonban nem igazán fogadták lelkesedéssel ezeket az elképzeléseket, és az elemzők között is vita bontakozott ki arról, hogy az ilyen jellegű leváltások demokratikus keretek között egyáltalán megvalósíthatók-e.

A leendő kormány összetétele jól tükrözi a vállalkozás összetettségét és politikai sokszínűségét: a csapatban helyet kaptak harcias baloldali-liberális szereplők, szakértők és szakemberek, ugyanakkor korábbi Fidesz-közeli személyek is. Különösen figyelemre méltó a kijelölt miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, Orbán Anita szerepe, aki korábban a Külügyminisztérium energiaügyi különmegbízottjaként dolgozott. Erősen transzatlantista szemléletű és kiváló kapcsolatrendszerrel rendelkező politikusként ismert, ugyanakkor már korán figyelmeztetett az Oroszországgal való energetikai együttműködés kockázataira. Szintén meglepetést keltett Vitézy Dávid feltűnése a leendő kormányban, hiszen a távozó Orbán-kormányban államtitkári pozíciót töltött be, és közlekedési szakemberként széles körű elismertségnek örvend. Ugyanakkor korábban komoly konfliktusai voltak a leköszönő építési és közlekedési miniszterrel, Lázár Jánossal, ami sokak szerint politikai üzenetként is értelmezhető. A személyi döntések összességében a folytonosság és a változás sajátos egyvelegét mutatják: a Tisza Párt narratívája szerint ugyanis a jelenlegi rendszer problémái előtt létezett a Fidesznek egy olyan időszaka, amelyhez bizonyos értelemben még vissza lehet nyúlni. Ugyanakkor aggodalmat kelthet, hogy Magyar Péter saját sógorát, Melléthei-Barna Mártont kérte fel új igazságügyi miniszternek, miközben Magyar korábban éppen a nepotizmus felszámolását ígérte. A gyermek- és oktatásügyi miniszternek jelölt Lannert Judit kinevezése szintén gesztusként értelmezhető az Orbán-korszak baloldali-liberális kritikusai felé. Ugyanakkor Lannert nem rendelkezik semmilyen közvetlen személyes tapasztalattal a közoktatás mindennapi működéséről.

A Tisza Pártot jelenleg az eufória és a változás iránti társadalmi igény hulláma hordozza: a sokszínű politikai formáció mögött különböző választói csoportok, eltérő hátterű személyiségek és egy átfogó politikai program sorakozik fel. Azonban sokan továbbra is bizonytalanok az ország jövőbeli irányát illetően, mivel a Tisza politikai üzenetei több esetben is ellentmondásosnak tűnnek. Kérdéses az is, meddig tarthat ki a jelenlegi lelkesedés. Kulcskérdés továbbá, hogy Magyar Péter – aki az Európai Néppárthoz való kötődése alapján nem tekinthető baloldali politikusnak – képes lesz-e hosszú távon magához kötni a polgári-konzervatív szavazókat. Ha ez sikerül neki, könnyen az ország új meghatározó politikai erejévé válhat. Ehhez azonban először tartalommal kell megtöltenie túlzottan ambiciózus kormányprogramját, és át kell hidalnia a magyar társadalomban kialakult mély politikai törésvonalakat – ami óriási kihívásnak ígérkezik.