Orbán Viktor a politikai búcsúturnéján van. A volt miniszterelnök már csupán egy évre vállalta pártja elnöki posztját, hogy biztosítani tudja a zökkenőmentes átmenetet. Mi lesz ezután a „Fidesz”-ből?

 

A nyári szünet Orbán Viktor számára idén rendkívül hosszúnak bizonyult. Több hetet töltött a horvát tengerparton, majd a forró augusztus közepén váratlanul felbukkant egy trombitafesztiválon Dél-Szerbiában. Ott bőségesen fogyasztott szerb Sliwowitzt (szilvapálinkát), és hagyta, hogy híres szerb művészek és tévésztárok társaságában készítsenek róla fényképeket, ezt követően pedig átadta magát az ünneplő tömegnek. Szerbiában Orbánt hősként ünneplik, a közvélemény nagyon pozitívan áll hozzá. Történelmi érdeme, hogy enyhítette a feszült magyar–szerb kapcsolatokat, majd teljesen új alapokra helyezte azokat. Azóta a kétoldalú kapcsolatok korábban soha nem látott csúcsponton vannak, ami Európa számára többnyire ismeretlen. Szerbia azonban nem Németország, és nem is Magyarország. A déli szomszéddal fenntartott kapcsolatok teljes ellentétben állnak például a németországi hangulattal – és főként a jelenlegi magyarországi közvéleménnyel, ahol a nagy többség Orbánt már nem akarta az ország kormányfőjeként hivatalban látni, és azóta sem kívánja vissza.

Öt hónappal az országgyűlési választások után nem lehet nem észrevenni, hogy 36 év parlamenti képviselői és 38 év Fidesz-elnöki tisztség után Orbán Viktor politikai karrierje fokozatosan a végéhez közeledik. Bár egyesek joggal dicsérik a figyelemre méltó migrációs, család- és gazdaságpolitikai sikereit itthon és külföldön egyaránt, sok – főként fiatalabb – magyar őt egy anakronisztikus politikusnak tartja, aki a parlamenti választásokon bekövetkezett politikai földcsuszamlás után végleg búcsút inthet a politikai döntéshozás első sorainak. Valószínűleg maga a leváltott politikus is így látja – júniusi újraválasztásakor csak egy évre kívánta a pártelnöki tisztséget betölteni, saját bevallása szerint helyet akar adni az esetleges utódoknak, és nem akarja akadályozni a rendezett átmenetet. Orbán országgyűlési mandátumát sem vette fel, ez is egy új személyes kezdetnek tekinthető. A kérdés csak az, hogy ki vehetné át a stafétát ettől a régóta aktív politikustól az ellenzék oldalán. A jellegtelen 48 éves frakcióvezető, Bóka János inkább csak egy feszélyezett átmeneti megoldásnak tűnik. Ennek ellenére Orbán Viktor politikájának legfontosabb alappillérei még hosszú ideig fennmaradnak, és alapvetően az új kormány sem fogja őket lényegesen megkérdőjelezni.

A Fidesz azonban a sok szempontból meggyőző kormányzás ellenére is komoly strukturális, kommunikációs és arculati problémákkal küzd. A párt már csak az 57 év felettiek körében rendelkezett többséggel, és a kisvárosok és falvak nagy része is elfordult Orbán pártjától. Ezzel szemben az elsőszavazók és a fiatal szavazók körében Magyar Péter Tisza pártja elsöprő sikert aratott. A korábbi kormánypárt, a Fidesz soha nem látott mértékben veszített a középosztálybeli, a polgári, az értelmiségi és főként a társadalom széles középső rétegében, a dolgozó, teljesítményorientált választók körében. A konfliktusokkal terhelt Európa- és Ukrajna-politika, valamint a rossz kommunikáció ellenük fordította a mérsékelt, Európa-párti polgárokat – sok magyar megunta, hogy Európa „koszos gyermekeinek” tartják őket, és Orbán kormányzását okolták azért, hogy ezt a szerepet kapták. A különösen nagy figyelmet keltő korrupciós ügyek, a hatalommal való visszaélések és a nepotizmus is negatív fényt vetítettek kormányzására. Az ellenség- és félelemképekkel operáló, elrontott választási kampány végül még tovább súlyosbította a helyzetet. Számos szakértő véli úgy, hogy ezek után a kudarcok után Orbánnak vállalnia kell a vereség következményeit, és végleg le kell mondania.

Magyar Péter miniszterelnök kormányzati kommunikációja ebből a szempontból csak tovább erősíti ezt a tendenciát. Az új miniszterelnök visszatekintést, elszámoltatást és megtorlást akar – politikai, erkölcsi és büntetőjogi értelemben egyaránt. Erre egyértelmű választói felhatalmazást is kapott, mely abban nyilvánul meg, hogy a magyarok 65%-a támogatja a volt miniszterelnök büntetőjogi felelősségre vonását. Orbán továbbra is az „első számú ellenség”. Magyar Péter – a parlamentben és nyilvános beszédeiben folyamatosan támadott – elődje időközben teljesen visszavonult a politika első sorából. Orbán már nem ül a parlamentben, alig szerepel a médiában, és egyre ritkábban szólal meg. Az államfő leváltása körüli zűrzavar közepette repülőre szállt, és az Egyesült Államokba utazott a labdarúgó-világbajnokságra. Csak a mozgalma jelentős, hagyományos tusványosi találkozóján, Erdélyben/Romániában jelent meg újra, ahol beszédében elkerülte a hibák érdemi elemzését. Ehelyett nehézségeket jósolt, melyekkel utódai kormányzása során kell majd szembenézni. Ilyen szempontból talán nem is tévedett teljesen, de azt a megítélését, miszerint a rossz kormányzás automatikusan vonzaná vissza választók tömegeit a Fideszhez, sok politikai elemző okkal vitatja. Túl nagy a terhe az elmúlt 16 évnek. Orbán emellett élesen bírálta a Tisza hatalmi érdekekeinek érvényesítését, és Magyarországot az új Venezuelának nevezte – csupán a kőolaj hiányzik. Valóban, az új kormány keménykezű hatalmi politikát folytat: leváltja a megválasztott alkotmányos szerveket, és korlátozza az ellenzéki képviselők nagy részének passzív választójogát. Hogy a magyarok többsége törődik-e ilyen bonyolult alkotmányjogi kérdésekkel, az még kiderül.

Egy év múlva a párton belül elszámolásra kerül sor. Akkor dőlhet el, hogy a Fidesz továbbra is fennmarad-e, és ha igen, milyen formában, valamint, hogy a párt képes lesz-e megtalálni és felépíteni Orbán méltó utódját – vagy pedig helyet kell-e adnia egy új politikai erőnek. Orbán rendezett átmenetet és egy újjászervezett pártot szeretne, azonban kormányzása alatt ezt a célt nem sikerült elérnie. Kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a politikus képes lesz-e jól megbirkózni ezzel az átmeneti szereppel, amihez a feltételek és előfeltételek sem a legkedvezőbbek. Még nyitott kérdés, hogy a párt fennmaradhat-e, vagy egy teljesen másik jobboldali formáció váltja-e fel – legyen az ellenzéki vagy akár kormánypárt. Nagy várakozás övezi Orbán következő, szeptember 12-i beszédét, melyet a kötcsei polgári-jobboldali pikniken tart támogatói előtt. Ott az is kiderül majd, hogy mozgalma képes-e még érdemi vitákra és politikai párbeszédre.