Az 1989. augusztus 19-én, Sopron közelében megrendezett Páneurópai Pikniket az 1989-es rendszerváltás egyik csúcspontjaként tartják számon.

 

Az akkori magyar ellenzékiek, mindenekelőtt az MDF szervezésében megvalósuló nagyszabású békedemonstrációval egy határok nélküli Európa mellett kívántak kiállni, amelynek keretében a már nagyrészt lebontott vasfüggöny maradványait is el akarták távolítani. Az építmény egyes darabjait így szuvenírként el lehetett vinni. Innen ered a rendezvény mottója is: „Bontsd és vidd!”

Mivel a piknik ötletét a menekültmozgalmak is inspirálták – mindenekelőtt a Romániából/Erdélyből Magyarországra menekülő magyar kisebbség története –, egy másik mottót is megfogalmaztak. Ezek az emberek a romániai kommunista diktatúra brutális falurombolási politikája elől menekültek. A szervezők egy magyar nyelvi szójátékot alkalmazva ezt a jelmondatot alkották meg: „Falurombolás helyett falrombolás” – alig leplezett utalásként a kelet-berlini hatalomra, amely 1989 nyarán még mindig ragaszkodott ehhez az embertelen építményhez, a berlini falhoz.

Magyarország ekkorra már tranzitországgá vált a keletnémet emberek számára, akik jövőjüket Nyugat-Németországban képzelték el. Magyarország nem akarta tovább fogva tartani ezeket az embereket a „keleti blokk” nevű népek börtönében. Ezért Magyarország már 1989. május 2-án megkezdte a nyugati határán húzódó határvédelmi létesítmények lebontását, és igen liberális határőrizeti rendszert vezetett be az NDK-ból érkező határsértőkkel szemben.

Amit sokan nem tudnak: a piknik ötlete 1989. június 20-án, a kelet-magyarországi Debrecenben született meg, amikor az Európai Parlament egyetlen magyarul beszélő képviselője, Habsburg Ottó látogatást tett a városban. Később Habsburg Ottó lett a piknik egyik fővédnöke, Pozsgay Imre államminiszter mellett. Egyikük sem volt azonban személyesen jelen a rendezvényen, mindketten képviseltették magukat.

A sok bátor ellenzéki által szervezett pikniket a közeli osztrák településekkel közös szomszédsági ünnepként is meg kívánták rendezni. Ezért augusztus 19-én 15 és 18 óra között ideiglenesen megnyitottak volna egy határátkelőt. Ennek keretében az osztrákoknak és a magyaroknak lehetőségük nyílt volna arra, hogy kölcsönösen meglátogassák egymást, és egy pohár bor mellett a határok nélküli Európára koccintsanak.

Az NDK-ból érkező emberek tudomást szereztek minderről, és ki akarták használni a kínálkozó lehetőséget, hogy Ausztriába meneküljenek. Kéretlenül, energiával, elszántsággal és reménnyel telve érkeztek, majd egyszerűen áttörték a régi, korhadt fakaput. Több mint 600 ember jutott át azon a délutánon a szabadságba. Bella Árpád alezredes úgy döntött, nem avatkozik közbe, és nem befolyásolja az események menetét. Ő 1989. augusztus 19. igazi hőse.

A piknik hatására, valamint egy tragikus balesetet követően a magyar kormány két nappal később úgy döntött, hogy véglegesen és hivatalosan megnyitja a határokat az NDK állampolgárai előtt. Kelet-Berlin hevesen tiltakozott, Bonn pedig felhőtlenül örült. Mindenekelőtt azonban az NDK-ból érkező emberek voltak boldogok, és egész életükre mélyen kötődővé váltak Magyarországhoz. Ez a piknik valódi története is: a népek barátságának és a magyarok német emberek iránti mély kötődésének története.

Ausztriában is jó bánásmódban részesültek az NDK-ból érkező emberek, ezért nyugati szomszédunknak is köszönet jár. Emlékezzünk hát együtt 1989. augusztus 19-ére!