2026. június 15-én, hétfőn a Magyar Országgyűlés 135 szavazattal, a szükséges kétharmados többséggel elfogadta a magyar Alaptörvény módosítását. A sorban 16. alkotmánymódosítás egyben az első olyan alaptörvény-módosítás volt, amelyet a Tisza Párt új parlamenti többsége vitt véghez. A módosítás középpontjában a miniszterelnöki tisztség betöltésének időbeli korlátozása áll: a jövőben Magyarország miniszterelnöke ugyanis legfeljebb nyolc éven át töltheti be hivatalát.

 

Különösen a miniszterelnöki ciklusok korlátozásának kérdése váltott ki heves vitát a parlamentben a kormányoldal és az ellenzék között. Az elfogadott szabályozás értelmében senki sem töltheti be a miniszterelnöki tisztséget két parlamenti ciklusnál, vagyis nyolc évnél hosszabb ideig. A rendelkezés kifejezetten az 1990. május 2. utáni időszakra vonatkozik, vagyis attól a naptól számítja a hivatali időket, amikor a rendszerváltást követően megalakult az első szabadon választott Országgyűlés. A törvény bírálói szerint a szabályozás visszamenőleges hatályú, mivel nem csupán a jövőre nézve állapít meg korlátokat, hanem az elmúlt 36 év miniszterelnöki ciklusait is figyelembe veszi. A módosítás támogatói ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy valójában nem beszélhetünk visszamenőleges hatályról, hiszen a rendelkezés nem érinti és nem változtatja meg a módosítás hatálybalépése előtt betöltött miniszterelnöki mandátumokat.

Magyarország közelmúltbeli történetében egyedül a 2026. április 12-i választáson leváltott miniszterelnök töltötte be ilyen hosszú ideig a kormányfői tisztséget: összesen húsz éven át. Orbán Viktor 1998 és 2002 között, majd 2010 és 2026 között állt a magyar kormány élén. Így az alaptörvény módosításának következtében közvetlenül elveszíti annak lehetőségét, hogy a jövőben ismét miniszterelnökké válasszák, ezért elemzők a módosítást gyakran „Lex Orbánként” emlegetik. A teljes képhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy a jelenlegi miniszterelnök, Magyar Péter sem választható újra 2034 után miniszterelnöknek. A kormánypártok érvelése szerint a hatalom időben korlátozott kell hogy legyen, és a mandátumok időbeli korlátozása más országok jogrendjében is bevett gyakorlatnak számít – elég például a lengyel, a francia vagy az amerikai elnökök hivatali idejére gondolni. A módosítás bírálói ezzel szemben kritikaként említik, hogy az lényegében korlátozza a parlament mozgásterét, hiszen Magyarországon – Németországhoz vagy Ausztriához hasonlóan – a kormányfőt nem közvetlenül a választópolgárok, hanem az országgyűlés választja meg.

A tegnap elfogadott alkotmánymódosítás további elemei azokra a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokra (kekva) vonatkoznak, amelyek költségvetésük jelentős részét állami forrásokból finanszírozzák. A módosítás értelmében ezek az állami juttatások a jövőben megszűnnek, a korábban az alapítványok részére átadott vagyonelemeket pedig vissza kell szolgáltatni az államnak. Az állam emellett jogosulttá válik arra is, hogy az érintett alapítványok vezető testületeit lecserélje, illetve a meglévő struktúrák felszámolásával magukat az intézményeket is megszüntesse. Az ehhez szükséges részletszabályokat tartalmazó végrehajtó jogszabályok elfogadása a következő hetekben várható. Az ehhez szükséges törvényjavaslatot néhány nappal ezelőtt már benyújtották az Országgyűlésnek.

Egy konkrét intézmény azonban teljes egészében megszűnik: a Szuverenitásvédelmi Hivatal kikerül az Alaptörvényből, így további működésének jogalapja megszűnik. Az intézmény létrehozása néhány évvel ezelőtt, valamint működési struktúrája jelentős vitákat váltott ki belföldön és nemzetközi szinten egyaránt. A kritikusok elsősorban a hivatal feltételezett politikai céljait, az átláthatóság hiányát, valamint a megfelelő jogorvoslati lehetőségek hiányát kifogásolták. Magyar Péter ezzel egy fontos választási ígéretét váltja valóra. A hivatal felszámolásával egyúttal a korábbi kormányzat egyik központi politikai narratívája, a szuverenitás védelmének intézményes eszköze is megszűnik.