Úgy tűnik, hogy a német média számára alig jelent témát az a kérdés, hogy Budapesten valójában nem történt valódi politikai irányváltás. Vajon miért?

 

Képzelje el, hogy 2029-ben az ARD és a ZDF minden előzetes bejelentés nélkül megszakítja műsorát, és órákon keresztül csupán egy szöveges táblát jelenít meg a képernyőn. Fekete betűkkel ez olvasható rajta: „A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk!”

És Alice Weidel – szintén 2029-ben – ezt ünnepli Facebook-oldalán: „Ez történelmi nap. Ma véget ér a propaganda sugárzása a közszolgálati média platformjain. Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, minden rendelkezésükre álló csatornán hazudtak. Ennek most vége.” Már közvetlenül szövetségi kancellárrá választása után is élesen bírálta az ARD-t egy interjúban. Szerinte, ami 2010 óta történt, „olyan hazugságrendszer volt, amelyet Goebbels és Észak-Korea is megirigyelt volna.” Ezután az AfD vezetője meneszti az ARD és a ZDF vezetőségét, és saját párthíveit nevezi ki a helyükre.

Mindez elképzelhetetlennek tűnik?

Az új vezetők ezt követően leváltják a politikai magazinműsorok főszerkesztőit és műsorvezetőit is. A média átalakítása azonban csupán egy eleme az új kormány programjának, amelyet „Tisztítótűznek” nevezett el. Kétharmados parlamenti többségére támaszkodva többször is módosítja az alkotmányt. Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnököt azonnali hatállyal leváltják arra hivatkozva, hogy fenntartások nélkül aláírta a Merz-kormány törvényeit. Utólag úgy korlátozzák a hivatali időt, hogy Friedrich Merz többé ne indulhasson újra, és a CDU, az SPD, valamint a Zöldek képviselőinek több mint fele se lehessen ismét megválasztható.

Mindez elképzelhetetlennek hangzik? Pontosan! És ha mégis megtörténne, bizonyára óriási társadalmi felháborodást váltana ki. Tüntetéseket és sztrájkokat szerveznének, a bíróságokat elárasztanák a keresetek, és az Európai Unió is közbelépne. Csakhogy Magyarországon jelenleg éppen egy ilyen forgatókönyv valósul meg. Még Orbán Viktor sem járt el tizenhat évvel ezelőtt olyan radikálisan, mint most Magyar Péter Budapesten.

A különbség az, hogy akkoriban a német média rendkívül kritikusan számolt be a magyar társadalom átalakításáról. A Tagesschau címlapjain olyan címek jelentek meg, mint: „Orbán saját magát dicséri és ellenfeleit fenyegeti”, „Az Európai Bizottság fenyegeti a magyar kormányt”, vagy „Tömeges tiltakozás az új alkotmány ellen”. Ma ezzel szemben ilyen címeket olvashatunk: „Új kezdet hangulata Magyarországon”, „Tízezrek ünneplik az új kormányfőt, Magyar Pétert”, illetve „Az EU felszabadítja Magyarország részére a befagyasztott milliárdokat”. Ezek a címek mind helytállóak. Érdekes azonban az eltérő hangsúly. A „Magyar saját magát dicséri és ellenfeleit fenyegeti” cím ma is találó és tartalmilag helyes lenne – csakhogy ilyet ma a legtöbb német médiumban nem fogunk olvasni.

Mindez annak ellenére van így, hogy a parlament elnöke Magyar kirohanásai miatt nemrég megvonta tőle a szót, és hogy 2010-ben Orbán megválasztását is „új kezdet hangulata” kísérte Magyarországon, miközben tízezrek ünnepelték az új miniszterelnököt. Tévhit azt állítani, hogy a magyarokat Orbán megválasztására kényszerítették volna. Saját akaratukból szavaztak rá, ahogyan most is önként vonták meg tőle a bizalmukat, és békés hatalomváltást idéztek elő. Az is téves állítás, hogy a közszolgálati média propagandája annyira befolyásolta volna a magyarokat, hogy végül saját meggyőződésük ellenére szavaztak volna.

Természetesen az MTVA egyoldalúan és Orbánhoz hűen tudósított. Emiatt azonban csatornái egyre inkább elvesztették befolyásukat. Az M1 hírcsatornának a végén már csak mintegy 20.000 nézője volt. Ez mindössze 2–3 százalékos piaci részesedést jelentett. A kilencvenes években ez az arány még 15–20 százalék között mozgott. Talán figyelmeztetésként szolgálhat ez a Deutschlandfunk és más hasonló médiumok számára is: aki túlzásba viszi az egyoldalúságot, végül jelentéktelenné válik.

A magyarok eközben elsősorban a Facebookról és a YouTube-ról tájékozódtak

Bár a magyar közszolgálati médiát már alig nézték, működését legutóbb mégis 450 millió eurónyi adóbevételből finanszírozták – kötelező közmédiadíj Magyarországon nincs. Orbánnal szemben egy másik gyakran hangoztatott vád az volt, hogy a magánmédia jelentős részét is ellenőrzése alatt tartotta. Csakhogy az újságok példányszáma mára rendkívül alacsony. A legolvasottabb napilapoknak alig 15.000 előfizetőjük van, a hetilapok példányszáma pedig körülbelül 40.000. Ilyen számok mellett aligha lehet érdemben befolyásolni a közhangulatot vagy manipulálni a közvéleményt. A magyarok eközben elsősorban a Facebookról és a YouTube-ról szerezték be információikat.

Magyar Péternek csak a Facebookon van 1,6 millió követője, így gyakorlatilag szűrők nélkül, közvetlenül szólíthatja meg szinte az egész magyar társadalmat. Összehasonlításképpen: Friedrich Merz Facebook-oldalát mindössze 147 ezren követik, vagyis tizenegyszer kevesebben, noha Németország lakossága körülbelül kilencszer nagyobb Magyarországénál. Magyar online kommunikációjának egyik mintaképe Donald Trump lehetett, aki szintén úgy érezte, hogy a hagyományos média igazságtalanul bánik vele. Ezért fokozatosan háttérbe szorította a klasszikus sajtót, és üzeneteit közvetlenül a választókhoz juttatta el előbb a Twitteren, később pedig a Truth Social platformon.

Magyar idővel szintén visszautasította az MTVA interjúmeghívásait, és Facebook-bejegyzéseiben – Trump stílusát idézve – elődjét, Orbánt „maffiavezérnek”, az ellenzékbe került Fideszt pedig „bűnszervezetnek” nevezte, amelyben állítása szerint „bandaháború” zajlik a „propagandisták” között. Magyar egy-egy Facebook-bejegyzése akár 80.000 kedvelést is elérhet, míg saját pártja, a Tisza hasonló bejegyzései olykor csupán körülbelül 1.000 lájkot kapnak. Felemelkedésében jelentős szerepet játszottak a YouTube-on adott interjúi is. Ilyen volt például a Partizán csatornán sugárzott, több mint százperces exkluzív beszélgetés, amely két évvel ezelőtt hárommilliós nézettséget ért el.

Ezt a műsort csaknem minden harmadik magyar látta. Aligha véletlen, hogy Magyar választási győzelme után a Partizán korábbi műsorvezetőjét, Ruff Bálintot nevezte ki a Miniszterelnökséget vezető hivatal élére, amely tisztség nagyjából a német kancelláriaminiszter szerepének felel meg. Felmerül azonban a kérdés: ha a közszolgálati média már alig gyakorol befolyást a közvélemény alakulására, miért fontos mégis Magyar számára, hogy ellenőrzése alá vonja?

Egyrészt ez presztízskérdés, másrészt Kelet-Európában a közszolgálati médiát hagyományosan az új kormány „zsákmányának” tekintik. Ezt jól meg lehetett figyelni Lengyelországban is, előbb Jarosław Kaczyński, majd Donald Tusk hatalomra kerülése után. „A rendszerváltás óta egyetlen magyar kormány sem titkolta, hogy azt várja el a közmédiától, hogy az ő politikai szemléletének megfelelően tudósítson” – mondja Bauer Bence, a Magyar–Német Intézet igazgatója, amely a konzervatív MCC tehetséggondozó intézethez tartozik, és amelyet szintén érintenek a Magyarországon zajló átalakítások.

Hasonlóan értékeli a történteket Kohán Mátyás, a Mandiner hírportál külpolitikai rovatvezetője: „Az a tény, hogy az új kormány is gyakorlatilag átvette az irányítást, nem igazán meglepő. Az átvétel módja azonban nincs összhangban az (Magyar Péter által – a szerk. megj.) – általa hirdetett elvekkel. A közszolgálati média olyan reformját ígérte, amely a függetlenség és a szakmaiság irányába mutat. Ehelyett politikai színjáték zajlott le, amelyet aprólékosan a Miniszterelnökségen dolgoztak ki, és amelyet az MTVA új vezetése minden ellenállás nélkül végrehajtott.”

Kohán arra utal, hogy néhány óra elteltével eltávolították a televízió képernyőjéről a bocsánatkérő feliratot, és este 19:56-kor újraindult az M1 adása. Az időpont egyértelmű utalás volt az 1956-os magyar forradalomra, amelyet a szovjet hadsereg véresen levert. Elsőként „A tanú” című filmet vetítették, amely éppen erről a történelmi korszakról szól. A film éveken át be volt tiltva Magyarországon. Még sokadik ismétlése alkalmával is mintegy 200.000 nézőt vonzott, vagyis tízszer annyit, mint az azt megelőző esti híradó. Ez az új ideiglenes csatornaigazgató, Horváth András ügyes húzása.

Magyar Orbán migrációs politikáját még szigorúbban kívánja folytatni

A csatorna munkatársait ugyanakkor nem tájékoztatták előre a műsorszünetről. Azóta többen elveszítették az állásukat: Császár Attila legendás vezető riportert, a Magyar Péterrel interjút készítő televíziós és rádiós műsorvezetőket – Csete Beátát és Kakuk L. Tamást, utóbbi szintén legendás médiaszemélyiség, valamint azt a két műsorvezetőt is, akik rendszerint Viktor Orbánnal készítettek interjút: Nagy Katalint és Törőcsik Zsoltot. Kohán szerint: „Minden részletet személyesen a miniszterelnök rendelt el. Ez a reform inkább Türkmenisztán, mint Norvégia irányába mutat.”

Ennek ellenére a magyarok támogatása e politika iránt tovább növekszik. Míg az áprilisi választáson a szavazók 53 százaléka voksolt Magyarra és a Tisza Pártra, a legutóbbi közvélemény-kutatás szerint támogatottságuk már 73 százalék. Az Orbán vezette, leváltott Fidesz ezzel szemben mindössze 20 százalékon áll; áprilisban még 39 százalékot ért el. A kormány és a legerősebb ellenzéki párt közötti különbség így három hónap alatt 14 százalékpontról 53 százalékpontra nőtt. Jelenleg Magyarországon gyakorlatilag nincs működőképes ellenzék, ami részben annak vezető nélküli állapotával magyarázható.

Orbán korábbi szövetségeseit bírálja, a Fidesz frakcióvezetőként dolgozó Gulyás Gergely lemondott, a korábbi külügyminiszter, Szijjártó Péter pedig visszavonult a politikától. Ami ezekben az eseményekben figyelemre méltó, az az, hogy a Duna-parti Országházban valójában nem történt valódi politikai irányváltás. Bauer Bence úgy fogalmaz: „Magyar ellenzi a migrációt. Elődje migrációs politikáját még szigorúbban szeretné folytatni.” Ennek megfelelően megszüntetné azt a programot, amely lehetővé tette, hogy a Fülöp-szigetekről érkező szakképzett munkavállalók akár öt évig Magyarországon dolgozzanak.

Amikor Magyar az első interjúját adta egy német médiumnak, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak (FAZ), íróasztala mögött jól láthatóan elhelyezte Thilo Sarrazin „Deutschland auf der schiefen Bahn” (magyarul: Németország rossz úton halad) című könyvének egy példányát. Magyarország az új kormány alatt is tovább vásárol majd energiát Oroszországtól és továbbra is kritikusan viszonyul Ukrajna európai uniós csatlakozásához. Sajnálatos, hogy ezekről a német médiában alig vagy egyáltalán nem esik szó. Ugyanígy arról sem, hogy a kormánypártnak mindössze 29 tagja van, hogy időközben házkutatásokat tartottak bloggereknél, és közülük néhányat rövid időre őrizetbe is vettek.

A budapesti parlamentbe mindössze három párt jutott be: a Tisza és a Fidesz mellett csak a nyíltan szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalom. Az SPD, a Zöldek, a liberálisok és a baloldali pártok ezzel szemben nem képviseltetik magukat. Talán érdemes lenne egyszer erről is politikai magazinműsort készíteni az ARD vagy a ZDF számára – nehogy egyszer ott is műsorszünettel és nyilvános bocsánatkéréssel kelljen kezdeni a híradást.