2026. március 4-én a budapesti Scruton Caféban pódiumbeszélgetéssel egybekötött előadást rendezett a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért Roland Schatz-cal, a Szabadságindex kiadójával és nemzetközileg elismert médiaelemzővel. A mintegy 40 fő részvételével zajló eseményt Dr. Bauer Bence, a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója nyitotta meg, majd Antonia Baraniuk, a Chemnitzi Műszaki Egyetem Európai Történelem Tanszékének tudományos munkatársa, az intézet vendégoktatója moderálta.

 

Schatz nyitóbeszédében egy fiatalkori élményét idézte fel, amikor is újságírói tevékenysége miatt a kommunizmus vádjával illették. Az érvelés szerkezete akkoriban roppant egyszerű volt -  aki a kommunista Magyarország gazdasági reformjairól tudósít, az óhatatlanul kommunista kell, hogy legyen. Ebből az anekdotából azt a következtetést vonta le, hogy a beszűkült véleménybuborékok és a sztereotípiák sem a nyilvánosságban, sem pedig újságírásban nem számítanak teljesen új jelenségnek. Hangsúlyozta: az újságírás feladata éppen az lenne, hogy a lehetőségekhez mérten a teljes képet és a teljes igazságot mutassa be, nem pedig gondosan összeválogatott részinformációkat. Schatz a szemléltetéshez ismét egy meghatározó fiatalkori tapasztalatát idézte fel. Éveken át a „pisai ferde torony” képe határozta meg az olasz építőművészetről alkotott véleményét, azt a benyomást keltve benne, hogy az olaszok nem különösebben jó építőmesterek. Ez azonban azonnal megváltozott, amikor személyesen is eljutott Pisába, és a torony előtt állva megcsodálhatta a téren található többi építészeti remekművet is. A továbbiakban Schatz a a médiában megjelenő tudósítások – vagy éppen azok hiányának – jelentőségét és hatalmas befolyását részletezte, mind pozitív, mind negatív értelemben. Két, időben egymáshoz közeli természeti katasztrófa példája világosan szemlélteti ezt: a 2004-es szökőár egyfajta „médiahírszegény“ időszakban érte Németországot, így uralta a híradásokat, míg a pakisztáni földrengésnek versenyeznie kellett más témákkal. Az eredmény: a szökőár áldozatainak 670 millió eurónyi magánadomány gyűlt össze, míg a földrengés károsultjainak mindössze 80 millió.

Előadásának következő részében Schatz a szabadságérzet elvesztésére tért ki a német közvéleményben. Míg 1990-ben még a megkérdezettek 86 százaléka állította, hogy gond nélkül szabadon kifejezheti véleményét, ma már ez a nézet kisebbségben van. Ez szerinte részben a német médiában és politikában bekövetkezett változásoknak köszönhető. A médiában a tudósítás egyre egyoldalúbbá vált, és az Angela Merkel által több politikai területen hirdetett „alternatívák hiánya” tovább rontotta a viták és a demokrácia minőségét.  Az a tény, hogy legkésőbb a koronavírus-válság idejére a média többsége – különösen a közszolgálati média – is a kormány álláspontjához igazodott, nem javította a helyzetet. Egyre nehezebbé vált szembeszállni a domináns „alternatíva nélkülinek” tekintett véleménnyel.

A média (akaratlanul is) társadalmi bizalomvesztéshez való hozzájárulásának további aspektusaként Schatz a német sajtóban megjelenő hírek túlnyomórészt negatív jellegét említette. Kutatások ugyanis kimutatták, hogy mind a politikusok, mind a pártok túlnyomórészt negatív média visszhangnak vannak kitéve. Ez a tendencia a gazdaság területén is megfigyelhető – ott nem a sikerekről és az új vállalkozások alapításáról szóló hírek dominálnak, hanem a csődök, a telephelybezárások és az elbocsátások. Schatz szerint Magyarország is ennek a negatív tudósítási spirálnak a csapdájába esett. Ez azonban elsősorban nem a Magyarország iránti belső ellenszenvre vezethető vissza, hanem  a német tudósítások jellegére. A közönség nagy érdeklődését egy élénk kérdés-válasz kör is bizonyította; az este pedig az előadóval és a moderátorral való személyes beszélgetésekkell zárult.